Először is szeretném megemlíteni, hogy nem akármilyen alkalomból készül a januári interjú beszélgetésem veled. Immár 20 éve, hogy a tréneri pályát választottad!
Annak idején még a Dale Carnegie leányvállalatánál kezdted, mennyivel volt másabb akkor trénerré válni, mint napjainkban?
Akkoriban a klasszikus oldschool modell szerint zajlott a tréneri felkészítés.
Először egy több hetes elméleti képzésben részesült a tréner jelölt csapat, majd hospitáltunk tapasztalt kollégák tréningjein, ezután pedig külföldi tréner előtt vizsgáztunk. Természetesen a sikeres vizsga után sem engedték el a kezünket, hanem úgy nevezett tandem tréningeken kaptunk folyamatos visszajelzést tréneri fejlődésünkről.
Viszont napjainkban, a digitalizáció világában már sokkal másabb típusú felkészítést kapnak a kezdő tréner kollégák.
Hiszen mint minden szakmában, itt is mindig naprakésznek kell lenni! Szerinted az X-SIGHT mitől tudott újra és újra megújulni úgy, hogy közben meg tudta őrizni azokat az alap értékeket, amelyekkel még 10-20 évvel ezelőtt te is elkezdtél dolgozni?
A titok a csapat erejében rejlik! Rendszeresen ötletelünk, illetve lelkesen osztjuk meg egymással az új felfedezéseket. Ugyanakkor tudatosan ügyelünk arra, hogy azokat az értékeket, amiket a programjainkon zászlónkra tűzünk, karban tartsuk, így azokat folyamatosan magunk számára is fókuszba helyezzük.
Ki tudnál emelni néhány olyan okot, amiért a mai napig ebben a szakmában dolgozol?
Kettőt is! Egyrészt örök stréber révén imádom, hogy minden nap újabb és újabb dolgot tanulhatok és fejlődhetek. A változatos kihívások hatására folyamatosan meg kell újulni, és ez a „főnixmadár üzemmód” az életem részévé vált.
Másrészt nagyon szeretek emberekkel foglalkozni és ez is az egyik hajtóerő, ami miatt ebben a szakmában találtam meg az örömöt és önmagamat.
Cégünk egyik legtapasztaltabb tagjaként, szerinted melyek azok a tulajdonságok egy trénerben, ami miatt sikeres és elismert szakemberré válhat?
Az egyik ilyen legfontosabb dolog a hitelesség. Minél több szakmai tapasztalatot gyűjtöttem, annál magabiztosabban tudtam a programokat vezetni. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a tréner el tudjon rugaszkodni attól, hogy saját magára figyel. Ha teljes odaadással a résztvevőkre és az ő fejlődésükre tudunk összpontosítani, akkor olyan csodákat lehet létrehozni, ami megerősíti őket is és magát a trénert is.
A munkád és a kollégák által jól ismert „sztahanovista” hozzáállásod mellett az embernek nem marad túl sok szabad ideje. De amikor mégis, akkor mivel töltöd legszívesebben?
Természetesen a családdal töltött idő kiemelten fontos számomra – imádok például kis unokámmal játszani és a fejlődésében szerepet vállalni. Emellett „futóbolond” vagyok! Szívesen veszek részt utcai és terep futóversenyeken, valamint közel áll hozzám, hogy karitatív feladatokban is részt vállaljak.
Utolsó kérdésként még hadd kérdezzem meg, milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Az utóbbi időben életem egyik legnagyobb csatáját vívom, mivel gyógyuló félben lévő rákbeteg vagyok, ezért a legfontosabb cél a tökéletes gyógyulás úgy, hogy mindeközben a szakmai és magánélet egyensúlyát is meg tudjam tartani.